Az irgalom regénye- A partra vetett

A napokban jelent meg Nt. Sóskuti Zoltán református lelkipásztor regénye: A partra vetett. Zoltán az Adria szerelmese, mint sokan közülünk, Mégis egy különleges írás látott napvilágot tollából, amelynek központi témája az irgalom. Erről így ír a regény belső lapján: "A partravetett című regény alapkérdése az irgalom. Miként tudunk irgalommal nézni magunk és mások elrontott életére, rossz döntéseire, gyengeségeire?"

"Egy lovrani villában sok emberi sors találkozik, köztük egy magányosan parton üldögélő szoborszerű, rejtélyes alak. Mi történik, ha belép a többi vendég életébe? Vagy másképp: mi történik, ha a többi vendég belép az ő életébe? Mindenkinek vannak titkai, amelyek lassan felsejlenek, és egymásba keverednek... Mindez pedig egy különleges történelemmel átszőtt helyen zajlik, ott, ahol a magyarnak valami köze lehetett a tengerhez: Fiume és maga a csodálatos Kvarner-öböl sokféle helyszíne rajzolódik ki előttünk" 

Az irgalomról nekem az Úr Jézus példabeszéde jut eszembe a Lukács evangéliumból. Egy zsidó embert rablók rabolnak ki, összeverik és magára hagyják. Elmegy mellette egy rabbi, majd egy lévita, de egyik sem segít rajta. Majd jön a megvetett szamaritánus. "Elsősegélyben részesíti " felteszi a szamarára és beviszi a legközelebbi településre, ahol fizet a gyógyításáért. " Ő az igazi felebarát" mondtatja ki Jézus a példázat hallgatójával.

Sóskuti Zoltán regénye kapcsán felmerül a kérdés: van-e még  irgalom ebben a mai világban? Megértjük e a másik embert- de ez nem elég- segítünk-e a bajában, nyomorában?  Érthető-e még számunkra a felebarát szó? Míg erről gondolkodunk, lelkiekben a tenger partján ülhetünk, a sokféle illat és fény-árnyak világában. Olyan helyszínen, ahol "egykor nagyapáink udvaroltak nagyanyáinknak" mondja Márai. Olyan helyszínen, ahol ma is egyre több magyar megfordul és keresi a magyar emlékeket. Egyre több embernek lesz fontos, hogy megtalálja saját és nemzete gyökereit. A regény elolvasása után bizonyára nem lehet kérdés előttünk: Zoltán megtalálta.

Igen, a tengernél minden másképp látszik. Egy hazatalálás-történet ez az eltévedt emberről, akit várnak Ithakában...

"Csak nézte, nézte Imre a lányt, és a lelkében valami iszonyú fájdalom áradt szét, vele pedig lassan elvegyült valami másik, valami még megnevezhetetlen érzés, vagy valami, amire nem volt szava, csak tudta, hogy oldja és átalakítja fájdalmát. Nagyon lassan aludt el, ott a parton, a lány mellett, néha kinyitva pilláit, és egyre nyugodtabb lett... A hajnali napfény már megvilágította a Quanero csodáit lassancskán, és azt a két arcot is a parton..."

(Sóskuti Zoltán: A partra vetett , 2021 Szülőföld kiadó.) 

A bejegyzést közzétette: v.Inkei-Farkas Márton